2019 0127 01

Elvileg van törvény, és elvileg be kell tartani. Vannak szabályok, amik az újságírásra vonatkoznak, van etika, van számonkérhetőség, van tényszerűség meg helyreigazítás - persze. De mindez csak akkor működik, ha az olvasók gondolkodnak. És az olvasók olyat nagyon ritkán csinálnak, mert 2019 van, és mostanra nem az a fontos, hogy valami igaz legyen, hanem hogy nagyot menjen a Facebookon.



Több se kell azoknak, akik úgy akarnak hazudozni és manipulálni, hogy ne legyenek tetten érhetők. Hogy amikor valaki ízekre szed egy rosszindulatú, gyűlölet- vagy botránykeltő cikket, végül döbbenten szembesüljön azzal, hogy nincs egy árva mondat, amibe a bíróság előtt bele tudna kötni. És szép lassan kialakult ennek a művészete.

Ha egy kicsit odafigyelsz, persze kiszúrod azonnal. Ha tudod, hogy mit keress. Ebben próbálunk most segíteni egy kicsit.

A teljesség igénye nélkül, eszembejutási sorrendben fogunk csemegézni azokból a fordulatokból, amiktől mindened ökölbe szorul, de a szerző fütyörészve megy tovább, hogy ő igazából nem is mondott semmi rosszat. Bármilyen esetleges áthallás a véletlen műve, sőt, tulajdonképpen minden a véletlen műve. Direkt nem idézünk forrásokat és konkrét eseteket (mert akkor bárki, aki a konkrétumot cáfolja, az elvet is invalidálva érzi, ugye ismerjük a viccet Sámsonról és a buziságról), de egyrészt rá tudsz keresni két mozdulattal, másrészt mindegyikre olvastál már példát, ebben egészen biztosak vagyunk.



Kalandra fel!

2018 0715 01

"Milliárdos ajándék a korrupt polgármesternek?"

...vagy bármilyen más, kérdőjeles végű cím. Azért kezdjük ezzel, mert ez egy jolly joker, lényegében mindent lehet hazudni, ha kérdőjelet teszel utána. Címben csodálatosan működik: a legtöbben ugyanis nem nyitják meg a híreket, sokkal több olyan ember van, aki csak a címet olvassa el, mint aki rá is kattint (hiába tesznek meg lassan már mindent a szerzők, hogy a kíváncsiság odarugdalja az egeret).

Szóval adott a hír, és mondjuk az a címe, hogy "Pénzért gyilkolt a magas rangú rendőrtiszt?" ... És bár egyáltalán nem tett ilyet a szerencsétlen, és a cikkből ki is derül, hogy tulajdonképpen semmi nem mutat erre, de abban a pillanatban, hogy a szemed elolvasta ezt az egy sort, máris úgy érzed, hogy egy kicsit a durva anyját ennek a rendőrnek, bárki legyen is. Hogy most már nem mossa magát tisztára, bármit is mond, mert ha nagyon hiteles, hogy nem tett ilyet, akkor már azért gyanús. Incepciónak lehetne hívni a dolgot, csak sajnos abban a filmben is az üldözős jelenetet értették a legtöbben.



"Rendben volt minden irata, mégis megbüntették"

Na, megint azok a szemét a rendőrök. Amúgy az illetőt azért büntették meg, mert százzal ment ott, ahol ötvennel szabad, de ezt már csak akkor fogod megtudni, amikor elolvasod a cikket. És dehogy olvasod el, ha egyszer már a címből tudsz minden olyat, amit tudni akartál! A többi csak technikai részlet.

"Mindannyian tudjuk"

Van az a fajta csalás, amikor valakiről azt írják: "a politikust természetesen védi a mentelmi jog, ezért nem indulhat ellene eljárás - no persze nem is lenne miért, hiszen jól tudjuk, hogy nem is csinált semmit, az egész múltja közismerten tiszta, akár a patyolat". Jó, hogy nincs a végén a kacsintós szmájli. Máris szeretnéd a lámpavason látni a célszemélyt - ugyan fogalmad sincs a múltjáról, de az újságíró bizonyára utánanézett, és bizonyára igaza van. Ő meg széttárt karral hátrál az elképzelt tárgyalóteremben: kérem, én nem is mondtam semmit, tessék megnézni.



"Nem zárható ki"

Ez az egyik kedvencem. "Nem zárható ki, hogy bizonyos részben mégis sajtból van a Hold". Talán megvizsgáltuk az egészet? Mindenhol jártunk már? Nem. Csak egy kis darabján jártunk, és bár nagyon-nagyon-nagyon valószínűtlen, hogy a többi részen sajt legyen, de tulajdonképpen nem lehet kizárni. És akkor ugyanezzel a lendülettel: "kokaint ugyan nem találtak a mexikói házaspárnál, de rendőrségi szakértők szerint nem zárható ki, hogy korábban ilyesmivel kereskedtek". Puff, máris rács mögött látod a szerencsétlen Alejandro Gomezt és kedves nejét, akik pedig lehet hogy életükben nem láttak még semmiféle drogot. Jó, jó, tudom, Mexikó, de hát ne általánosítsunk ugyebár.

2018 0421 03

"Egyre többen csatlakoznak a ..."

Hűha, itt valami készül! Máris látod, ahogy állnak mondjuk százan a téren, és mire megint odanézel, már százötvenen vannak. Az egyre többen egy olyan fordulat, ami mindenkinek a fejében egy trendet, egy gyarapodó tömeget jelenít meg. Lehet fokozni a hatást olyannal, hogy "egyre többen váltanak az új közösségi oldalra", itt ugye egyből azt gondolod, hogy egy új Facebook van a láthatáron, mert a "közösségi oldal" kifejezés miatt egyből a több milliárd fős Zuckerberg-galaxis ugrik be mindenkinek. És joggal gondolhatod, hogy oké, ha nem is milliárd, de több százezer ember biztos van már azon a másikon, amiről írnak. Holott lehet, hogy tegnap még négy fő volt, ma meg már öt - az is "egyre több". És minden bizonnyal pont azért írnak róla, hogy ötnél több felhasználó legyen...

"Tagadta a vádakat, de annyit elismert, hogy..."

Az a mocsok szemét, mi?! Máris tudni véled, hogy igazából mindenben bűnös, csak sunyi módon próbálja felvizezni a sztorit, enyhébb ítéletre játszani. Pedig ha tényszerűen nézed, simán lehet, hogy semmit nem csinált az a szerencsétlen főhős. Az elismerős részben valami önmagában teljesen jelentéktelen részlet szokott szerepelni - például azzal vádolják, hogy állatkínzó, vagy gyerekgyilkos, mire ő azt mondja, hogy "nem, egyáltalán nem, egyik sem vagyok, a legdurvább, amit eddig tettem, hogy láttam télen az út mellett egy kiscicát, és nem vettem fel". Ohó, köszönjük! Már mehet is a mószerolás: "A súlyos vádakat ugyan vonakodott elismerni, de bevallotta, hogy passzívan már járult hozzá kisállatok halálához". Kész. Lincselő tömeg, lámpavas, de még mikor ott lóg, akkor is lesz, aki felköp odáig. Nincs kegyelem az ilyen állatkínzó gyerekgyilkosoknak!



"A szóvivő nem kívánta cáfolni"

A "nem zárható ki" direktebb változata - néha csinálják poénból is, annyira abszurd. Nem is tudom már, melyik politikusra kérdeztek rá (pocsék a névmemóriám), hogy alakváltó gyíkember-e, és akkor a miniszterelnökség sajtóosztálya ugye nem válaszolt, azaz tulajdonképpen nem cáfolták a hírt. A gyíkemberekről szerencsére nagyon könnyű megsejteni, hogy sokkal jobb fejek, mint bármelyik politikus, de ha valami reálisabban hangzó, lejárató pletykát dobsz fel a netre, egyszerűen ténnyé változik, mert hiszen be lett vonva egy komoly tisztség ("szóvivő", mintha ez valami katonai rendfokozat lenne), és szemmel láthatólag zavarba jött a kérdéstől, nem tudott rá mit mondani. Tudjuk, mikor van ez! Ha van gyereked, az is mindig zavartan toporog, ha körtét lopott! Már tudod is, honnan fúj a szél, a kérdés csak az, mikor ismerik be nyilvánosan. Végremár.

2018 0715 04

"Takács kínjában már a meleg-kártyát is előhúzta"

Ez is tipikus trükk, amikor egy kijelentés mögé odalátnak egy árulkodó érzelmet. Hiszen ha így írnak valakiről, akkor az nyilván menekül, igaz? Akkor pedig bűnös. Különben minek menekülne!... (Igen, még ma is van, aki ezzel komolyan érvel.) Közben szegény Takács valószínűleg évek óta meleg, nem most kedden kezdte a fiúkat szeretni. De jött a ravasz újságíró mondjuk egy feltételezett sikkasztás kapcsán nekiszegezte a kérdést, hogy tessékmondani, hová mennek a lopott pénzből nyaralni a feleségével. És Takács itt elkövette azt a hibát, hogy "bocs, de nekem nincs feleségem, ugyanis meleg vagyok". Háháááá! Egyből tudjuk, hogy az összes többi mondatrészben teljesen igazunk volt! Szinte beismerte (azaz "szándékosan kerülte a választ"), hogy az ott lopott pénz, meg hogy nyaralni mennek, csak még ráadásul homokos is, fúj, most már aztán tényleg menjen az anyjába, nemeléghogy!

Aki itt felhasználta a meleg-kártyát, az valójában az újságíró. És a dolog szépsége az, hogy ha ő maga is meleg, akkor még külön jogosnak érezzük a felháborodását: valaki az ő klubjába kapaszkodva próbált megúszni egy jogos büntetést. Hirtelen úgy érezzük, hogy a jóravaló meleg újságíró írt arról a szemét homoszexuálisról, aki a buziság mögé bújik. A népharag már csak ilyen következetes műfaj, ezért is szeretjük...



"Három ügyben is nyomoz a rendőrség Horváthék háza táján"

Ajaj, gyanúsak ezek a Horváthék! Pedig simán lehet, hogy háromszor betörtek hozzájuk, és mindhárom alkalommal feljelentést tettek ismeretlen tettes ellen. Simán lehet az is, hogy ellenük tett valaki - mondjuk mert van egy rosszakarójuk. Feljelentést szó szerint bárki ellen lehet tenni. De amikor a rendőrség nyomoz, akkor persze már eleve tudni véljük, hogy megtörtént a bűncselekmény, már úgy vesszük, hogy megtörtént és kész - tényleg csak az a kérdés, hogy kiderül-e, és hogy kinek a nyakába varrják végül. Az fel sem merül, hogy nem találnak semmit, pláne ha "már az újságok is írnak róla". Erről jut eszembe a következő pont:

"Mint korábban már megírtuk, Lajosnak nem ez az első ügye"

Az a legszebb, mikor ott van a link a másik cikkre. Nem fogod elolvasni, csak egyből tudni véled majd, hogy igaz. Mi más lenne? Persze hogy igaz, különben már leszedették volna, vagy mittomén, teljesen mindegy, most nem érünk rá mindent lecsekkolni, akár meg is nyithatnám, biztos van aki megnyitja, stb - tehát pillanatok alatt racionális magyarázatot találsz arra, hogy miért hiszed el bemondásra ahelyett, hogy elolvasnád. És Lajos, hát Lajos most már tényleg nagyon gyanús, hiszen korábban már rábizonyították, úgyhogy egyértelműen most is rossz fát tett a tűzre, jobb lenne rögtön lecsukni a fenébe, nem értjük, mit tétlenkedik megint a nyomozóhatóság. Az ilyennek Baracskán a helye, és kész. Apropó, bizonyítékok:



"Kutatások bebizonyították, hogy"

Kutatások. Mint műfaj. Teljesen mindegy, ki és hogyan kutatta, de értse meg a kedves olvasó, hogy egy csomó fehér köpenyes, definíció szerint okos és komoly ember ezen dolgozott hetekig-hónapokig, és teljesen elképzelhetetlen, hogy végül ne az legyen, amit ők kihoztak eredményként. Hogy eközben mi mindent neveznek kutatásnak, azt szinte szentségtörés lenne megemlíteni: ha egy bölcsészhallgató kitesz egy kérdőívet a Facebookra, és tizenöten kitöltik, majd ő összerak és bemutat belőle egy kilenc perces powerpoint prezentációt (amiben a számokat persze tetszés szerint átírhatta, mert senki nem ellenőrzi le), majd mindezt hivatkozási alapnak tekinti egy csoporttársa, aki mellesleg üres óráiban ösztöndíjkiegészítésként cikkeket ír a maitudatosébredők pont hunak, ahol a szerkesztő mindenre entert nyom, és később egy Google-találati listából ezt referenciaként azonosítja egy firkász - mindez teljesen lényegtelen. Az ott egy kutatás, és kész. Ha így hívják, akkor az. De ha nagyon félsz, hogy bullshitgyanús, akkor írd, hogy "egyetemi felmérések szerint", és akkor tényleg senki nem vádolhat semmivel. Egyetemi is, felmérés is, csókolom.

2018 0715 07

"Hozzáértők egyértelműen cáfolták"

Ó, azok a hozzáértők! Kb: megkérdeztem a szomszédomat, és ő azt mondta. Az olvasónak mindegy: ő arra fog gondolni, hogy a CSI stábja kiszállt a helyszínre, és az összes hajszálat végignagyítózták a padlórésekben, akkor pedig az úgy van, ahogy mondják. Oda van írva, hogy "egyértelműen", hát mit kell ezen magyarázni? Később a dohányzóban már előredőlt felsőtesttel ismétli meg a kolléganőjének, hogy Juditpászmek, nem érted, tök egyértelműen meg lett cáfolva, jóvan, nehiddel, majd átküldöm, és Judit onnantól már akkor is elhiszi, ha sosem küldik át neki végül.

"Aligha kell bemutatni" 

Ez egy érdekes fordulat: kicsit azzal a fegyverrel operál, amiért az iskolában sem mertél visszakérdezni. Mert ezt már tudnod kéne. Szóval ugye nem kell bemutatni a dolgot? Ugye nem akarod, hogy külön a kedvedért a Szájbarágó rovat írjon egy cikket azoknak, akik ennyire le vannak maradva? Nahátakkormeg. "A só káros hatásait aligha kell bemutatni bárkinek, elég csak a magas vérnyomásra, a pajzsmirigy-betegségre vagy a sós vizes hánytatásra gondolni." Kész. Három képszerű kifejezés bevillan, láttad őket, ismered őket, jétényleg, a jogsinál az EÜ vizsgaanyagban is volt ez, hogy mérgezés esetén sós vízzel a vödörbe, igen - tehátakkor a kapcsolt állítás nyilván igaz. Nem találod ugyan köztük a nyilat, nem találod az összefüggést, de mész tovább, mert a cikk többi részében még biztos van egy csomó izgalom, és nem akarod, hogy ez az egy zavaró bizonytalanság feltartson a szenzációhabzsolásban. A só káros, és kész! Soha többé nem akarsz sót enni - és amikor emiatt jódhiányod és pajzsmirigy-problémáid lesznek, még akkor is azt fogod hinni, hogy "szent isten, nem hagytam abba elég hamar, mindvégig igazuk volt..."



"Gratulálunk, ez a tipikus defenzív hozzáállás"

Ez külön figyelmet érdemel, amikor ismertetnek egy valószínű álláspontot, és aztán lebombázzák a földig - persze az olvasóval együtt, ha éppen ott állt. Hogy ne akarjon ott állni. Hogy bármit is jelentsen itt ez a "defenzív hozzáállás" dolog, ha így beszélnek róla, akkor te nem akarsz oda tartozni! Már határozod is el, hogy bármit gondoltál az előbb, azt soha többé nem fogod, mert akkor gúnyosan rád mutat egy újságíró, és annyit már megfigyeltél a Remek Közösségi Médiatérben, hogy amerre ezek mutatnak, arra pillanatokon belül elindul néhány kiegyenesített kasza meg furkósbot. Nem akarod te ezt! Nem akarsz az lenni, akinek akár egy kisebb társaságban is egyetlen ilyen mondattal szilánkosra lehet törni a renoméját.

Minősített eset, amikor ingerszót használnak a művelethez: "gratulálunk, Petényi ismét jót zsidózott". Innentől mindegy, mit mondott szegény Petényi (bárki legyen is az), például hogy "láttunk már olyat, amikor egy népcsoportot tömegesen kivégeznek származási alapon", köszönjük, világos, hogy miről/kikről beszél, és innentől le nem mossa magáról ezt a verbális bélyeget. A bekarikázás, a rámutatás, az uszítás az újságíró legfőbb fegyvere. Trollhadseregből pedig nincs hiány, még örülhetünk, amíg csak online megy a bosszúállás.



"Ennél mélyebbre már nem lehet süllyedni: Varga megszólalt az ügyben"

Igen, ma már ilyen címadás is van. Nem vesződnek vele, hogy elrejtsék a szándékot. Egyszerűen közlik a Helyes Véleményt, bemocskolják a Helytelent, és kész. Mostantól, ha nem akarod, hogy a barátaid egy érzéketlen tahónak tartsanak, jobban teszed, ha te is azt az elvet vallod, mint a Mértékadó Hetilap, ugyanis ha nem, akkor nagyon sokan bólogatva egyetértenek majd veled szemben, és rólad is azt gondolják, hogy mélyre süllyedtél. Most nem hiszed, hogy ezzel barátokat fogsz elveszteni, de majd gyere vissza, ha kipróbáltad. Ugyanitt fogok állni, és apu vonogatott válla leszek, hogy én előre szóltam.

"Véresre verték a panaszkodó ügyfelet"

Ezt is általában mondom, mert nem ritka jelenség, de valóban adódik hozzá a közelmúltból a konkrét példa. Nem volt olyan rég a KFC-s történet, amikor következetesen sok újság eltúlozta sérülését. Amúgy is tapintani lehetett a sorok között a bosszúvágyat és a felnagyított sérelmet, de sokat dobott rajta néhány olyan jól megválasztott kifejezés, mint ez a "véresre verték". Hiszen tényleg vérzett, hát akkor nyilvánvalóan nem lehet beszólni, igazat írtunk, vagy talán nem?... Hát persze. De nagyon rövid keresgélés után azért akadnak a neten olyan képek, amik kitűnően példázzák, hogy mivel mostuk össze a fogalmat - mire mondja igazából a magyar nyelv, hogy valakit véresre vernek. Nem arra, amikor az orrából elindul egy vékony patak, mint a Stranger Thingsben a kislánynak. A szándék egyértelmű, az indulat - amint az remekül látszott a Facebookon - megszületett az emberekben, épp csak a cselekmény hiányzott. De hát kit zavar az. Never let the truth get in the way of a good story, mondotta Mark, és milyen igaza volt. (Nem, ez egy másik Mark, ez az, amelyik könyveket írt.)

2018 0715 05

"Jó, hogy azt nem mondta, hogy a nőnek a konyhában a helye"

Ügyes trükk. Így kell nevetségessé tenni egy érvet anélkül, hogy holmi érveléssel mocskolnánk be a kis praclinkat! Az illető tett egy állítást, mi hozzácsapunk egy másikat, valami nagyon durvát - és hirtelen mind a kettőtől undorodik az olvasó, nem is tehet mást, hiszen ha az egyikkel egyetért, magára vonja a másikkal szembeni haragot is. Ha megemlíted, hogy éjszaka egyedül meztelenül állni egy buszmegállóban nem felelős magatartás, elég utána egy olyan mondat, hogy "Jó hogy nem rögtön azzal állt elő, hogy csadorban kell járni!", és máris nevetségesnek hangzik, amit mondtál. Ezt a fegyvert nagyon gyakran alkalmazzák pl feminista újságírók, ők ugyanis mindennapos rutint fejlesztettek ki abban, hogy olyasmiről beszéljenek felháborodva, amiben ők is pontosan tudják, hogy szemernyi igazuk sincs. A hirtelen nevetséges mértékig való eltúlzás mozdulata szinte önmagában beismerés: aki ilyet csinál, aki ezzel akar győzni, az már tudja, hogy vesztett. Bárcsak az olvasó is tudná. 



"Kovács szerint ebben az ügyben semmit sem kell tenni"

Ezt az indirekt logikai fordulatot akkor használják, amikor az olvasót akarják akcióra kényszeríteni. Hogy igenis ő márpedig ne gondolja úgy, ő tegyen, ő is legyen felháborodva. Kicsit leereszkedő, degradáló módon odavetik: "Kovács tudott a bolti lopásokról, de úgy érezte, nem szükséges beavatkoznia." A szerencsétlen hiába viselkedett teljesen korrektül, úgymint pl nem akart önbíráskodni, rá akarta bízni a rendőrségre a nyomozást, ha már megtörtént a feljelentés, stb, nem, sajnos hirtelen az újságíró rámutatott, és elhatározta, hogy ellenséget csinál belőle. Hogy ellenszenvet ébreszt. Igen, benned. Az olvasóban. Hogy utáljad Kovácsot, mert innentől egy kicsit (vagy nagyon) ő tehet róla, hogy loptak, már nem is a tolvaj, hanem kifejezetten ő, mert hagyta megtörténni. Ha lenne olyan kifejezés, hogy bystander blaming, akkor ez az lenne. Keressünk bűnbakot, mert akkor a többiek mentesülnek. Hát, erről asszem még majd írok egy külön cikket, hogy ez hol megy igazán nagyban.



Végül pedig következzen az abszolút undorító eszköz, ami szintén hibáztatásra való, csak sokkal általánosabb: "Amíg az emberek így állnak hozzá, addig nem csoda, hogy ..."

Ez az igazi, tömegpusztító, egyszerre mindenkit a vádlottak padjára küldő fordulat. Tegyük fel, hogy van egy helyzet, amiről mindenkinek ugyanaz a véleménye, például valaki botrányt csinál egy étterem közepén, mert nem elég rózsaszín a steak. Minősíthetetlen hangvételben lehordja a pincért, a szakácsot, étteremvezetőt, tulajdonost, mindenkit. Idővel egy vendég megunja, odamegy, és rászól, hogy most már fogja be végre, mire ő ordítva közli az összes vendég felé, hogy "amíg ekkora birkák vagytok, hogy megesztek bármit, és nem szóltok érte, addig nem csoda, hogy ilyen szart adnak!", és hirtelen egy egész étteremnyi ember ott találja magát egy nagyon fonák helyzetben. Már nem a vezetőség a hibás, már nem az éttermi stáb meg a kajaminőség a hibás, és persze főleg nem az agresszor - hanem minden jelenlévő. Sőt. Az ország. A társadalom. Az emberiség. Hirtelen a reklamálónak azért kell szart ennie, mert mindenki hülye.

2018 0715 08

Biztos, hogy van még. Biztos, hogy egy csomót én se vettem észre. De ezek, amiket leírtam, már bőven jók arra, hogy felfedezd, amikor átvágnak. Leginkább a hangvételből lehet érezni: ha nagyon erősen állást foglal egy cikk, és nem úgy, hogy "szerintem ez meg ez van", hanem hogy "aki nem így gondolja, az egy seggfej", akkor majdnem biztos, hogy találni fogsz benne ilyen rejtett fordulatokat. Érdemes mindig feltérképezni a manipuláció eszközeit, mert a szerző szándéka nem lehet mérvadó abban, hogy neked mi az álláspontod. Ezt a saját írásainkra is vonatkoztatjuk, pedig ez egy weboldal, és itt nekünk bármiről meg lehet a véleményünk: neked ettől még ne legyen automatikusan ugyanaz, hanem gondold végig, hogy stimmel-e, amit mondunk. Kételkedj. Ne mi győzzünk meg, hanem a tények, amiket találsz.

Ne az nyerjen, aki hangosabban beszél, hanem az, aki igazat.

Valójában ezt kellene tanítani az iskolákban is. Kettőt tippelhetsz, hogy fogják-e valaha.



by egalion  

Comments powered by CComment