2018 1130 01

Kellene már a magyaroknak egy vállalható himnusz. A mostanitól mindig az az érzésem van, hogy magyarázattal tartozom a hallgatóságnak a szöveg miatt: nem, nem Seress Rezső írta, az egy másik dal, és igen, tudunk olyan népről, akinek tényleg kijutott balsorsból meg szenvedésből.



Nem akarok sírva vígadni. Lécci én hadd ne.

A lélek nem csak egy ködbe burkolózó depresszív valami lehet. A lélek a harci indulóban is ott van, sőt, abban van csak igazán. De tudjátok mit: ha Enya "May it be" című száma lenne a himnuszunk, én még annak is örülnék, pedig az nem egy tűzoltózenekaros nóta. A Prodigytől az Adiemusig bármit elfogadnék, csak ezt ne.

És nem azért fogadja el mindenki, mert annyira jól sikerült, hanem mert kiskorunktól kaptuk folyamatosan, szigorú tekintetekkel egybekötve. És muszáj volt vigyázzban állni, emlékszel? Ez az, amikor nem okkal, hanem "csak", tiszteletből lesz valami elfogadott. Ez nem azt jelenti, hogy népszerű, és azt sem, hogy szeretni kell, ugyanis a szeretet nem egy kötelezhető valami. Én is vigyázzálltam rá sokat, de megmondom őszintén: utálom. 

Hogy mi legyen helyette? Kérlek szépen, ami nem sírvavígadós. A "lelki többletet" pedig nem attól adja valami, hogy mi a dallama/szövege, hanem hogy mindenki egyetért benne. Éppen ez az, amiben nem jó a mai Himnusz.

Már csak dallam kéne rá:

Kérünk, Uram, komoly képpel,
Ne szórakozz szegény néppel!
Összeírtuk minden baját,
Védjél meg, és adjál kaját!

(Az Őszintébb És Lényegretörőbb Himnuszért Alapítvány támogatásával.)



by shadow

Comments powered by CComment