Sokan azt gondolják, hogy a pestis kizárólag a középkor betegsége volt, ám napjainkban is több olyan terület létezik a Földön (ami nem lapos), ahol rendszeresen felüti fejét a pusztító kór.

2018 1212 02

Ha egy időgép utasai lennénk, áldást mondanánk a múltba való visszatéréskor, hogy ne kapjunk el semmilyen betegséget. A retro horrorfilmbe illő következő fotó nemcsak azért remek, mert bepillantást enged az orvostudomány fejlődésébe, de azért is, mert talán a jelenben nem fogunk megriadni egy orvos láttán. (Az 1800-as, illetve a századforduló után az orvostudomány rohamos fejlődésnek indult, bár a korábbi eljárásokat ma már barbár technikáknak tekintjük, viszont akkor ezek számítottak az egyetlen választható útnak a gyógyulás felé.) A pestisdoktorok öltözéke mai szemmel rémisztőek a madárcsőrszerű maszkkal, melynek szemnyílását üveggel fedték, és fertőtlenítő hatásúnak vélt illatos gyógynövényeket (főleg fokhagymalevelet, rozmaringot és borókabogyót) helyeztek el benne.

2018 0331 01

pestis - fekete halál

A pestis egy Yersinia pestis nevű baktérium által okozott fertőző betegség, természetes hordozói a vadon élő rágcsálók (pl. patkányok), leggyakoribb terjesztője a patkánybolha (patkányokon megtelepedő bolha), a betegség róluk terjed emberre, de cseppfertőzéssel is terjed. Paul-Louis Simond jegyezte le elsőként a fertőzés útját, a pestisbacillus - patkány - bolha - ember láncolatot. Három fő formáját különböztetik meg: bubópestis, tüdőpestis, szeptémiás pestis. Előrehaladott bubópestis fertőzésnél a bőr oxigénfelvételében zavar keletkezik, számos testtáj elfeketedik, innen ered a "fekete halál" elnevezés.
 
2018 0401 01
 
A történelemben három különösen nagy pestishullám söpört végig a világon, több százmillió ember halálát okozva. Semmilyen más járványos betegség (mint pl. a középkorban ugyancsak gyakori kolera vagy himlő) nem okozott akkora társadalmi traumát, mint a rettegett "fekete halál".
 
Az első nagy pestisjárvány Konstantinápolyban tört ki, időszámításunk után 540-ben, Justinianus császár uralkodása idején. Prokopiosz bizánci történetíró arról számolt be, hogy szörnyű dögvész pusztított, 541 ősze és 542 tavasza között 200 ezer fő volt a járványban elhaltak száma, ami az akkori Bizánc lakosságának közel 40 százaléka lehetett. A holttestek temetetlenül hevertek az épületekben vagy az utcákon. A járvány feltehetően Afrikából indult ki, majd kereskedőhajókon hozták be fertőzött patkányok közvetítésével Európába. Történészek szerint a gyilkos kór hozzájárulhatott a Római Birodalom végső széthullásához. A justinianusi pestist ábrázoló festmény:
 
2018 0401 02
 
1347-ben Európában kezdetét vette a történelem talán leghíresebb járványának tombolása, feltehetően a Krímből hazatérő itáliai kalózok közvetítésével. A legnagyobb európai pestisjárvány 1347-1353 között zajlott, a lakosság hajókon menekült, így a dögvész eljutott több országba is. A "fekete halál" elterjedésének oka, hogy a főbb kereskedelmi útvonalakon árukat szállító kereskedők hajói patkányokat (és bolhákat) rejtettek, ezek a szárazföldre jutva megfertőzték a háziállatokat és az embereket is. A fertőzöttek nagy része pár napon belül meghalt, de voltak, akik csodával határos módon túlélték a pestist - ők örökre védettséget szereztek. 
 


Az orvostudomány fejletlensége miatt még nem tudtak védekezni, bár arra viszonylag gyorsan rájöttek, hogy ragályos. A fejlettebb európai településeken később már lezárták a városokat, illetve a fertőzöttek otthonait (karantén), de a legtöbb helyen a járvány ellen természetes gyógymódokat alkalmaztak. Ahogy nőtt a halálesetek száma, Istenhez fordultak segítségért, sokan mindenüket odaadták az egyháznak, remélve, hogy az majd oltalmazza őket. Hatalmas vagyonok kerültek a hitközösség kezébe, de népszerű ellenszernek számítottak még a szerencsetalizmánok, a Krisztus-ábrázolások és az amulettek is. Mások babonához, varázsláshoz folyamodtak, hatásosnak nem mondható gyógyszereket vettek be, bizonyos illatszerekről, különleges italokról és az ecetről állították, hogy távol tartják a dögvészt. Az érvágás is kedvelt javaslat volt.


 
A helytelen magyarázatok és "gyógymódok" egyáltalán nem állították meg ennek a gyilkos járványnak a terjedését. Öt éven át tizedelte a lakosságot, városok teljes népessége tűnt el, az életben maradottak pedig idejük nagy részét azzal töltötték, hogy tömegsírokba földelték a halottakat. 
Európa számos városában tártak fel tömeges temetkezési helyeket, melyek a járványban elhalt tízezrek csontjait tartalmazzák:
 
2018 0401 03
 
A harmadik nagy pestishullám a 19–20. században tizedelte a lakosságot. Az ún. pandémia (több országra, vagy egész kontinensre kiterjedő járvány) 1855-ben ütötte fel a fejét kínai tartományban, majd az ezt követő évtizedekben a dögvész az egész világra átterjedt, és az ismétlődő járványok egészen 1959-ig tartottak. A 20. század elejére a gőzhajókon utazó fertőzött patkányoknak köszönhetően már nem volt olyan kontinens, amelyet ne érintett volna. Az utolsó nagy ragályt 1894-ben Hongkongban regisztrálták, az 1934-ig tartó járványban csaknem 13 millióan haltak meg Indiában, Kínában és Délkelet-Ázsiában.
 


És egy érdekes adalék napjainkban: Indiában található a Karni Mata templom, mely több mint húszezer patkánynak ad otthont. Az állatokat szentként tisztelik, a templom udvara fölött hálót feszítettek ki, hogy a ragadozó madarak nehogy kárt tegyenek a szent rágcsálókban. A zarándokok egész nap etetik őket, és imádkoznak is hozzájuk, sőt, a templomnak saját szakácsa is van, aki a patkányokra főz. Hindu kegyhely lévén a cipőt le kell venni a templomba való belépéshez, és kifejezetten szerencsésnek mondhatja magát az, akinek egy átszalad a lábfején, pláne, ha albínó példányról van szó. Amennyiben valaki egyet véletlenül eltapos, az áldozat súlyával azonos tömegű ezüstöt köteles kártérítésként fizetni.
 
Itt tudsz belenézni YouTube csatornán: 
 
 
A vándorpatkányok jól és kitartóan úsznak, akár 72 órán keresztül. Képesek a csatornán át bejutni bármely lakásba, épületekben bármilyen búvóhellyel beérik. Mindenevő, kedveli a magvakat és gyümölcsöket, kifosztja a madárfészkeket, de a dögöt sem vetik meg. Alkalmanként kannibalizmusra is képesek. Súlyos károkat okoz az élelmiszerkészletekben és betegségeket is terjesztenek. Egy nőstény évente hatszor-nyolcszor is fial. A vándorpatkány eredetileg nem volt honos Európában, de a hajózási útvonalak kiszélesedésével a világ szinte összes kikötővárosába eljutott.
 
A házi patkány okosabb, mint a vándorpatkány, kíváncsi és kedves, játékos természetű. Rendkívül találékony, alkalmazkodó, szeret ember közelében élni. Bolhásabb a vándorpatkánynál, így járványügyi szempontból veszélyesebb. Általában hajókon utazik, de már repülőgépen is találtak belőle, sőt, a Columbia űrsikló egyik útja alkalmával potyautasként hat patkányt is magával szállított.


 
bubópestis, tüdőpestis, szeptémiás pestis
 
A bubópestis a leggyakoribb forma, rendszerint a patkánybolha csípése miatt következik be. A lappangási idő változó, néhány órától akár egy hétig is terjedhet. Tünetei közé tartozik a magas láz, izomfájdalmak, fejfájás, epilepsziaszerű görcsök, a rovarcsípés közelében, majd testszerte erősen megduzzadt nyirokcsomók (bubók). A halálozási arány igen magas, 50-80%-a a fertőzötteknek nem élte túl. 
 
A szeptikus formában a bacilusok a vérrel szállítva elárasztják a szervezetet, lappangási ideje 2–10 nap és vérmérgezésszerű tüneteket produkál. Lázzal, hányingerrel, hányással, hasi fájdalommal és heveny hasmenéssel jár együtt, összeomolhat a keringés, véralvadási zavar és vérzékenység is fellép, mivel a baktérium olyan anyagot bocsát a szervezetbe, ami gátolja a véralvadást. A szeptémiás pestisnél a halálozási arány 100%-os. 
A bolhacsípés a betegség mindkét formáját előidézheti.
 
A harmadik forma a tüdőpestis, amely rendkívül fertőző. Amikor a nyirokcsomó már nem tud szűrni, tüdőgyulladás alakul ki és a pestis a tüdőt is megtámadja. Pontosabban kezdetben a tüdőt, végül az idegrendszert. Lappangási ideje 1-3 nap, a beteget kínzó köhögés gyötri, véreset köp, légzése nehézkes, majd a halált fulladás okozza, mivel a baktériumok megbetegítik az idegrendszert is. A beteg nagyon gyorsan, 3 napon belül meghalt, a halandóság 95%-os.
 


1894-ben azonosította egy francia bakteriológus, Alexandre Yersin a fekete halál kialakulásáért felelős baktériumot, melyet felfedezője után Yersinia pestisnek neveztek el. Négy évvel később, kollégája Paul-Louis Simond francia orvos-biológus rájött, milyen szerepük van a bolháknak (melyeket a rágcsálók hordoznak) a betegség terjesztésében. Nemsokára kifejlesztették az első pestis elleni szérumot, amit Kínában sikeresen teszteltek is. 
2018 0402 03
 
A pestisjárvány hazánkban enyhébb volt, mint a nyugat-európai országokban, mivel országunkat nem szelték át nagyobb kereskedelmi utak, nem voltak tengeri kikötők sem. A kor orvostudománya tehetetlen volt, a dögvész elől legfeljebb elmenekülni, gyéren lakott vidékekre lehetett vonulni.
A pestis gyógyulási esélyei napjainkban: A megfelelő kezelés a halálozási arányt 5%-ra szoríthatja le.
 


A pestis megelőzése: Társadalmi szinten a rágcsálók irtása. Egyéni szinten védőoltás áll rendelkezésre mindazok számára, akik fokozott kockázatú területekre utaznak.
 
A pestis kezelése: A diagnózis felállítását követően azonnali erélyes antibiotikum kezelés szükséges, valamint az életfunkciók fenntartása (víz és sóháztartás) infúziókkal, oxigén-lélegeztetéssel, stb. Tüdőpestis gyanúja vagy diagnózisa esetén - mivel utóbbi cseppfertőzés útján terjed - a páciens környezetében élőket is ki kell vizsgálni, és ha szükséges, az ő kezelésüket is meg kell kezdeni. A beteget a rovartalanítás után a kijelölt egészségügyi intézményben különítenék el, ápolását csak az arra kijelölt személy végezhetné, mégpedig egyszer használatos, zárt védőruhában. A hatásos antibiotikum kezelés megkezdését követő harmadik napon szüntethető meg a leghamarabb az elkülönítés, de csak akkor, ha a klinikai állapota is javult.
 
2018 0402 04
 
Egy járvány elterjedéséhez három feltétel szükséges: a fertőző forrás, az adott fertőző megbetegedéssel szemben fogékony szervezet, valamint a kórokozó terjedését biztosító környezeti tényezők és körülmények. Az első kettő, tehát a fertőző forrás és fogékony szervezet létező probléma, hiszen megvannak a természeti gócok, de régen volt már nagy járvány, tehát nincs immunitása a lakosságnak a pestissel szemben. Az esetlegesen előforduló egyes megbetegedések járvánnyá fokozódását már a korai szakaszban az egészségügyi rendszabályok betartása megakadályozza, az embert, mint fertőző forrás kiiktatását a rendszerből a gyors klinikai diagnózis és a megfelelő antibiotikumos kezelés segíti.
 


Bár a betegség már nem tartozik Európa legfontosabb egészségügyi problémái közé, a világ egyes részeiben még mindig jelen van. Évente mintegy 3 ezer esetet jelentenek az ENSZ alá tartozó WHO-nak. A pestis jelentette potenciális veszély napjainkra sem szűnt meg, főleg ha terrorszervezetek kezébe jutnának baktériumtenyészetek, biológiai fegyver előállításához. (Korábban is kedvelt harcmodor volt biológiai fegyverként, pl. a járványos megbetegedésben meghalt emberek tetemeinek bejuttatása az ostromlott várfalak mögé, vagy éppen a kutak megfertőzése állati tetemekkel.) Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO, a pestist emiatt a 12 potenciálisan legveszélyesebb biológiai fegyver között tartja számon.
 
Csak annyit mondhatunk, hogy a modern orvostudomány többé már nem is tűnik olyan ijesztőnek…

A hosszú távú működéshez a te motiválásodra is számítunk! Kérjük, támogasd weboldalunkat a Donate modul használatával. Köszi szépen!

Bátran használd ingyenes online jogi és orvosi  tanácsadásunkat (is), ha kérdésed van!



Comments powered by CComment