2019 0124 01

Előzmény: 

Hacker figyelmeztetés Facebookon? - cikkünk előzménye itt: lánclevél hoax

A Hírturi aljasságairól kész átverés listánkban korábban itt írtunk.



Régen minden olyan szép volt.

Régen, ha valakivel problémád akadt, egyszerűen odamentél és lecsavartál neki egyet. Ha sportszerűen csináltad, kettesben, ahogy illik, akkor csak az maradt a kérdés, hogy ki az erősebb, vagy kinek van ügyesebb kiegészítő felszerelése, törött üveg, székláb, kertigép, akrobatikus háttértudás, amivel csomót lehet kötni az ellenségre - de egyvalami mindenképpen kellett hozzá: a bátorság. Hogy odaállsz, és vállalod a megmérettetést. Hogy tessék, itt vagyok, nekem van veled ez és ez a problémám, játsszuk le.

Ebben volt valami elegáns.

Mert lehet, hogy ott maradt a fogad a padlón, lehet, hogy a másik maradt állva, és téged vittek ki a pirosruhások a fehérautóig, de mindenki megjegyezte, hogy hát igen, azért te is odatetted a magad észérveit, nem álltak volna bele a jobbegyenesedbe. Legalább esélyed volt kifejteni, hogy mit gondolsz a másikról, és a kocsma közönsége lelkesen meghallgatott.



A trendek azonban sajnos változnak. Ma van ez a közösségimédiás dolog, tudod, ez a kék, az F betűs logóval, meg a többi mindenféle színű a mindenféle logóval, és ezek arra jók, hogy ma már ne kelljen bátornak lenni, és senki se tudja, hogy igazából honnan jön a pofon. Már nem is nagyon kérdezik. Az internet korában nem az igazságnak van értéke, hanem annak, hogy történik valami: a tömeg nem rendet akar, hanem rendezvényt, és ha nincs, hát majd csinál magának.

Árvai Csilla persze nem tudhatta ezt.

Honnan is tudhatta volna, hiszen nemrég még a remekül csengő Fabrizio Brambilla névvel terjedt ugyanez a ragály, de korábban már szegény Stacy Caris is jól megkapta a magáét, illetve hát Rechtsanwalt Silas Nützel sem valószínű, hogy sokkal többet tett volna a 15 perc hírnévért, bármilyen hülye neve legyen is. Még az is lehet, hogy teljesen véletlenszerűen böktek rájuk egy listában: "itt van, ez pont jó lesz" és már indult is útjára a Rémisztő Üzenet. Hogy "ettől a valakitől lécci ne fogadjatok és ne nyissatok meg semmit, mert ő egy hekker" - vagy ha nem hekker, akkor bűnöző, vámpír, zombi, vérfarkas, KGB ügynök, böllér, bérszámfejtő, hűtőkocsis gyilkos, bármi, vagy ezek mindegyike, sőt. Meg mindegy is. A lényeg, hogy ne nyiss meg tőle semmit.



Ennyi kell ma ahhoz, hogy valakit élve elássanak. Egy üzenet. Csak elég ijesztőnek kell lennie ahhoz, hogy az olvasó úgy gondolja, hogy meg van támadva, és a következő pillanatban már érkezik is az adrenalin: hogy nahát, a kurva anyját, ki ez és mit akar, engem ugyan ne hekkelgessen, majd én jól ellátom a baját. És ha eközben tényleg olyan hülye, hogy tovább is küldi - márpedig olyan hülye - akkor már kész is a vírus, ami Facebook felhasználón terjed.

És terjed, mert a hülye ember agyát nem nehéz meghekkelni: csak mondd neki, hogy "vigyázz, nehogy valaki meghekkeljen". Az átlagembernek ez annyira ijesztő, hogy azonnal jól felháborodik, pontosan úgy, ahogy az üzenet kitalálói azt tervezték. Nem, nem attól kell itt félni, hogy valakinek ellopják a neten az adatait: azt ellopják úgyis, ha valakinek nagyon kell, ez ma gyakorlatilag pénz és kapcsolatok kérdése. Nem attól kell tartani, hogy valaki felteszi a képeidet egy pornóoldalra: próbáld csak ki, adj egy igazolványképet egy profinak, és mondd meg, melyik Kovi-filmbe montírozzon bele, hidd el, megoldja. Nem attól kell tartani, hogy kiderül rólad valami, vagy a nevedben csúnyákat írnak a volt barátnődnek, mert ez egyszerűen benne van a pakliban. Ez egy kockázat, amit elfogadtál, és egyébként túlélhető.



Sokkal inkább attól kell tartani, hogy kirobban a tömeghisztéria. Hogy a hullámok esetleg egy ponton olyan magasra csapnak, amire már senki sem számított. Hogy valaki annyira megijed, hogy tényleges választ ad a fiktív fenyegetésre. Mint az a barátságos elmebeteg, aki lefényképezte magát kilenc különböző lőfegyverrel, és üzent Csillának, hogy játsszák le - nyilván ő is megijedt és túlreagálta, de azok a töltények ott valóságosak, és csak a véletlennek köszönhető, hogy nem volt hová bekopogni velük. Ott hálistennek még nem tartunk, hogy mindenki mindenkit ilyen könnyen megtalál. (Nyugtalanító érzés, hogy néha ennyin múlik az élet.)

2019 0124 02

Az igazán szomorú része pedig az, hogy ha ma még nem is, holnap már biztosan lesz olyan, aki így akar bosszút állni a másikon. Aki így akar elégtételt venni. Ma már nem állunk oda, nem pofozkodunk: elég ügyesen elhelyezni néhány üzenetet, és a sok kis távirányítós emberke a madzag végén őrjöngve nekiesik a célszemélynek, kis szerencsével talán még meg is lincseli. Ma nem kell bátornak lenni, nem kell kétesélyessé tenni a konfliktust: egyszerűen csak be kell mocskolni a másikat, hogy esélye se legyen védekezni, el kell hitetni róla valamit, és ha ügyesen fogsz hozzá, szó szerint senki nem fog utánajárni, hogy igaz-e, amit mondtál. A tömeg mindig előbb akaszt, csak utána gondolkodik. A tömegnek nincs esze, csak ösztönei, azokat pedig elég régen kutatják már, nem olyan nehéz megtalálni rajtuk a piros gombot.



Árvai Csilla és sorstársai egyszerűen rossz időben voltak rossz helyen. Sajnos olyan időket élünk, hogy nem igazán tudsz már jó helyen lenni. Az internet mindent felgyorsított, mindent kényelmessé tett - miért éppen a pánik, az agresszió és az ostobaság lenne a kivétel?

Kérlek, küldd tovább ezt a cikket legalább hatezer ismerősödnek! Ha nincs annyi, barátkozz össze új emberekkel, ne keress kifogásokat! Ha nem teszed, szólok Fabriziónak.

Ne akard tudni, hogy az milyen.



by egalion

Comments powered by CComment